Mi fán terem a vegyszermentes zöldségkert?

Kemény fába vágom a fejszémet, de bárki, aki szeretné konkrétan definiálni, hogy mitől lesz egy kert vegyszermentes, ökológiai szemléletű, nem vállalkozik könnyű feladatra. Miért? Azért, mert a vegyszermentes, kiváló beltartalmi értékekkel bíró, egészséges élelmiszer előállítása, mint cél olyan, amit nem csak egyféleképpen érhetünk el. Szeretünk végletesen gondolkozni. Már az iskolákban is arra lettünk kondícionálva, hogy vagy tudod helyesen a választ vagy nem. Magyarán csak egy helyes megoldás lehet, minden más esetben marad a nulla pont. Ezt a gondolkodásmódot annihilálni kell ahhoz, hogy megértsük, léteznek variációk egy témára, és vannak jó, jobb, rosszabb és rossz megoldások is. Éppen emiatt nem teszek kísérletet arra, hogy megmondjam a tutit, a tévedés jogát fenntartom, ahogy azt is, hogy létezik másfajta megközelítés is, amiről szót is ejtenék érintőlegesen. Én csak magamból tudok kiindulni, a magam megéléseiből, tapasztalataimból és véleményemből. De ahogy mondani szokás, ahány ház, annyi szokás. 

Ma már jól látható, hogy évről évre, évtizedről évtizedre folyamatosan nő vásárlói oldalon a tudatosság. Egyre nagyobb az igény, sőt, elvárás azzal kapcsolatban, hogy ami az asztalukra kerül, nem mindegy, honnan jött, mi a története. Egyre többen ismerik fel a vegyszerek okozta kockázatokat. Csakhogy van egy bökkenő. Ez pedig a garancia, megbizonyosodás kérdése. Erre találták ki a hivatalos bio minősítést, ami elméletileg azt szabatolja a jog erejével, hogy vannak jogi, adminisztratív feltételek, amiknek ha megfelel egy gazda, és a végén bio plecsnit kap, a fogyasztó tudhatja, hogy valóban más lesz, mint a többi. Ebbe a darázsfészekbe nem akarok túlzottan belenyúlni, de lássuk be őszintén, nagyon sokan akár tudatlanságból, akár tapasztalatból, de ezt is megkérdőjelezik joggal vagy jogtalanul. Természetesen az, hogy a bio attól bio, mert éjszaka permeteznek, számomra egyenlő a laposföld-hittel, ugyanakkor mégis sok olyan történetet hallani hiteles szakértőktől is akár, hogy azért ez a bio sem mindig annyira bio, mint azt hisszük. Elég 100-ból 2-3 renegát gazda, a bélyeget az egész szisztémára rá fogja sütni a közvélemény, függetlenül attól, hogy ez messze nem általános jelenség. Visszatérve, a hivatalos minősítés célja nemes, jó, egy garancia lehet sokak szemében, és valószínűleg valóban biot is kapnak cserébe. Ugyanakkor van ezzel egy probléma. Mégpedig az, ahogy említettem, rengeteg plusz erőforrást igényel a gazda oldalán, ami pénzben is kifejezhető. Emiatt (meg más miatt is, de erről most tényleg ne) ez az árban is megjelenik általában. Vannak termékek, ahol ez az olló a bio és nem bio között egészen kicsi, de jellemzően a legtöbb esetben sokkal nagyobb. És itt eljutottunk egy komoly problémához.

Magyarországon mindenki fogyasztó. Mindenkinek ennie kell. Ez nem olyan, hogy csak bizonyos réteget érint, hanem szó szerint mindenkit. Minden áldott nap (jó esetben). Egyre többen vannak, akiknek fontos az egészségtudatosság. Azonban ne dugjuk fejünket a homokba, sokaknak az ár, mint olyan, kritikus kérdés. Sokan szeretnének minél több vegyszermentes terméket vásárolni és fogyasztani, de egészen egyszerűen nem tehetik meg azt, hogy mindenből a bio-t vásárolják. Ez tény, és független attól, ki milyen tudatos vagy sem. Én mélyen hiszek abban, hogy az egészséges, vegyszermentes zöldség mindenki számára elérhetőnek kellene lennie. Amely előállítása során nem tönkreteszi a talajainkat, hanem építi. Nem rombolja az ökoszisztémát, hanem diverzifikálja. Ez tehát túlmutat azon, hogy egy zöldség egészségesebb-e, mint a bolti, hanem sokkal többről is szól. Aki tudatosan fogyaszt, az nem csak önmagára gondol, hanem a környezetére is. Ezek az emberek hősök a szememben, csak éppen sokaknak keményen ki kell számolniuk a havi büdzséjüket. És emiatt teljesen megértem őket, hogy csak hébe-hóba vásárolnak mégis bio-t, annál többször spanyol és olasz importot. 

A fentiek miatt nekem van egy hitem azokban az emberekben, akik lehet nem hisznek a bio plecsninek, vagy "csak" nem tehetik meg, hogy 50-80%-kal drágábban vásároljanak élelmiszert, még ha hisznek is benne. Én nem szeretnék részt venni abban a bonyolult és költséges procedúrában, hogy utána jóval drágábban áruljam a termékeimet, és azon sopánkodjak, hogy kevesen vesznek tőlem. Nem állítom, hogy áron alul szeretnék bármit is eladni, mert messze nem erről van szó. Van egy önbecsülésem, tudom, mennyi fizikai, szellemi munkát teszek bele ebbe a projektbe, én tudom igazán, hogy nem mindenki tudná ezt csinálni. Ennek pedig ára van, csak éppen nem bio árak a mérce, hanem a bolti. Igyekszem nagyjából azonos árfekvéssel dolgozni, de persze nem a 80%-os leértékelésekkel kívánok versenyezni. Akinek ez kevés, vele nincs dolgom. Na de mivel tudom bizonyítani egyáltalán, hogy vegyszermentes a gazdaságunk? Jogilag semmivel. Transzparenciával annál inkább. Arcot adok a zöldségeimnek, történetüket bárki nyomon követheti facebookon, youtube-on, instagramon, de akár itt is. Ez az óriási különbség a bolthoz képest. Ha ez nem elég valakinek, elfogadom, vásároljon a Lidlben, Aldiban továbbra is. Mi nem kereskedők vagyunk, ezért a tőlünk vásárolt zöldséggel közvetlenül a helyi (!) gazdát támogatod közvetlenül, közvetetten pedig a környezetet, helyi közösséget is. Szerintem ez óriási dolog, nem lebecsülendő. Lehet a paradicsom nem lesz tankönyvi, lehet 1-1 levélen látszódnak majd valamilyen rágás nyomai. De ha ez nem bizonyítéka annak, amiről eddig végig rongyosra jártattam a számat (illetve kezemet), akkor semmi. 

Szóval. Mitől lesz egy kert vegyszermentes? Többféle megközelítés is van a részletekben, de talán közös mindegyikben az, hogy nem használjuk a növényvédelemben ismert szerek döntő többségét. A réz és a kén kérdése vita tárgya, jelenleg a bio minősítés is engedi a használatukat előírt dózisban. Én azonban zöldségkultúráknál nem szoktam használni, sőt, gyümölcsök esetében is csak lemosó permetezés végett, de kivezetés alatt áll, bár gyümölcsöt egyébként sem értékesítek jelenleg, noha mint mondtam, a bioban is engedélyezett szerről van szó. Most magamból fogok kiindulni, és leírom mindazokat a készítményeket, amelyeket szoktam használni, és mindenki eldöntheti magában, hogy ez most jó vagy nem.

Greenman Agro (mikrobiológiai készítmény, jótékony bacikkal), Amazon (Bacillus Mojavensis), tejes víz, szódabikarbónás víz, csalánlé, zsurlólé, egyéb saját növényi erjesztett levek, kamillatea, ritkán Kondisol (bio huminsavas készítmény). Egyik sem csodaszer, emiatt a hozam általában alacsonyabb, de valamit valamiért, ugyebár. 

Továbbá fontos a gazda jelenléte, minden nap körbe kell járni, hogy bármi baj felüti a fejét, azonnal tudni kell reagálni rá, és ezt az időt sem szabad kihagyni arról a listáról, amikor arról beszélünk, hogy mit is fizetünk meg a zöldség megvásárlásával. Azok a gazdák, akik ebben a modellben dolgoznak, kis túlzással minden növényt "személyesen ismernek" és felismernek már. Nálunk legalábbis további fontos szempont még az is, hogy a trágya és komposzt milyen forrásból származnak. Tehát ipari telepről származó trágya például nem jöhet szóba, de ez már tényleg skálázható részlet, kinek mi áll rendelkezésére területileg, hol kell kompromisszumot kötni. 

Összegezve. Vegyszermentes objektíven az, amit a jogszabály elismer annak, továbbá a gyakorlatban minden, amelynek előállítása során nem használunk egészségre ártalmas vegyszereket. Legyen az saját veteményes, vagy nagyobb gazdaság. Az, hogy ki mit hisz el, miben van jobban bizodalma, szubjektív kérdés. Elhihetjük valamiről, hogy vegyszermentes, ha a gyakorlatban mégsem az. És fordítva: ha nincs hivatalos minősítés, könnyen gondolhatjuk egy egyébként tényleg vegyszermentesen működő gazdaságról, hogy nem az. Nekünk nincsen minősítésünk, sehol nem is akarjuk azt láttatni, hogy van, ennek elvi okairól már beszéltem, továbbá nem mondhatjuk, írhatjuk a termékeink mellé, hogy "bio". De hazudni sem vagyok hajlandó, hogy használok-e vegyszereket. Vagy hogy ökológiai szempontok alapján építem fel az egész kertet. Nem gondolom, hogy valami attól lenne bio, csak mert van minősítése. Tudom, plecsni birtokában könnyebben artikulálható mindez, anélkül pedig sokkal nehezebb a bizalmat kiépíteni, de nem bánom, mert én ebben az útban hiszek. Mi is ezeket a zöldségeket esszük, mert tudom, mivel találkoztak (és mivel nem). Tudom, hogy a kezünk munkája van benne. Tudom, hogy még a növénytársítások ajánlásai is figyelembe vannak véve. Tudom, hogy a fiam bármikor bármit megehet a kertben. Tudom, hogy a lelkünket beletesszük minden részletbe.

Ha mindezt megoszthatjuk másokkal is, az külön öröm és büszkeség.